"A magyar nyelv: létem, jövőm és reményem." (Juhász Ferenc)

Van egy dal, amit előbb megtanulsz, még mielőtt a tartalmát megértenéd. Amíg kicsi vagy csak hallgatod: a rádióban, a televízióban, amikor a győztes magyar sportolók tiszteletére felkúszik a rúd csúcsára a piros - fehér - zöld nemzeti lobogónk. Hallgatod az iskolai és városi ünnepségeken, ahol tiszteletadással és meghatottan éneklik együtt a résztvevők. Aztán egy idő után magad is megpróbálod énekelni, egyre biztosabban dalolod a többiekkel. Mire az iskolában tanulsz róla, már ismered, szereted, hozzád tartozik. Ez a dal: a magyar Himnusz.

1823. január 22-én szatmárcsekei magányában Kölcsey Ferenc pontot tett a Hymnus című költeményének végére. A legismertebb magyar költői szöveg keletkezésének napja lett, méltán a magyar kultúra napjává.
Ennek a napnak a megünneplésére gyűltünk össze 2020. január 22-én iskolánk kistornatermében, ahol furulya szakköröseink, énekkarosaink és a 6.a osztály tanulói adták elő megemlékező műsorukat.
Közülük Busa Laura Berta zongorán játszott. Mihály Luca és Farkas Attila néptáncukkal, Konrád Bíborka Dóra és Montag Anna modern táncukkal színesítették az előadást.

A Himnusz - nemzeti fohászunk, az egész magyarság eszméjét, érzelemvilágát átjáró óda, imádság. Magyarságunkat, közös hitünket, akaratunkat fejezi ki. Ennek emlékére 1989. óta, január 22-én ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
•